Csináld magad csillagtérképes hangulatfény, újrahasznosított alkatrészekből

A minap pakolásztunk a konyhában, és szükség volt egy kis helyre a szekrény tetején, de mivel már így is elég zsúfolt, fel kellett szabadítani valamennyit. Feleslegessé vált egy rég megüresedett kávésüveg. Nem szeretek kidobálni olyan dolgokat, amiket még fel lehet használni valamire, ezért egyből beindult az agyam, és az üveg kupakját látva egyből eszembe jutott egy lehetőség.

Régebben mutatott Berni egy oldalt a neten, ahol egy csillagtérképes lámpát készítettek el házilag. Eszembe jutott, hogy valami hasonlót ebből az üvegből is lehetne csinálni. Van itthon egy rakás befőttes üveg, amiből ugyan olyat lehetne csinálni, mint az említett oldalon, de én egy hálózatról táplált, 230V-os lámpát szerettem volna már régóta összedobni. A hozzávalók nagyrésze már megvolt eddig is, csak a megfelelő búra hiányzott. A befőttes üveggel az lett volna a gond, hogy a kapcsolóhoz és a vezeték elvezetéséhez a kupa alá kellett volna valami magasított talp, amivel nem akartam bonyolítani a dolgot.

Ez a kávés üveg viszont ideálisnak tűnt, mivel két részből álló kupakja van, ami elegendően magas ahhoz, hogy a vezetéket elvezessem benne, a kapcsolót beleépítsem, és a foglalatot is igényesen rögzíthessem. Nem mellesleg szebb is egy szimpla befőttes üvegnél.

Hozzávalók

Hálózati vezeték dugasszal, ami egy rossz DVD lejátszóból maradt meg. (A burkolatát Zotlan kollégámmal cseréltem el, abból is egy DIY projekt lett.)
Foglalat a villanykörtének, amit egy lomtalanítás alkalmával találtam pár tömbbel mellettünk.
Kapcsoló, amit egy rossz PC tápegységből bontottam ki.
Egy villanykörte, amit egy rossz mikrohullámú sütőből mentettem meg.
Egy kis darab vezeték a kapcsoló és a foglalat összekötéséhez, szintén a mikróból.
Alufólia a búra maszkolásához.
Csavarok a foglalat rögzítéséhez.

Szükséges szerszámok

Szőnyegvágó szike a kupak faragásához, a vezetékek vágásához,
(panel)fúró a csavarok helyének kifúrásához,
olló az alufólia vágásához,
egy tű (esetemben egy körző tűs vége) a csillagok "rajzolásához",
csavarhúzó a vezetékek rögzítéséhez a foglalatba,
forrasztópáka / forrasztópisztoly / állomás a kapcsolóhoz forrasztáshoz.

Elkészítés

Első lépésként a szétpattintott kupak felső részét faragtam ki. Ez lesz a lámpa talpa, az alsó része. Két lyukat kellett rá faragnom, egyet a kapcsolónak, és egyet a hálózati kábelnek. A kábel fröccsöntött törésgátlóval rendelkezik, aminek egy kicsit nagyobb lyukat kellett vágnom.

Ezután befűztem a vezetéket, és a kapcsoló is a helyére került. A betáp egyik vonalát a kapcsoló egyik lábára forrasztottam, a másik lábára pedig egy másik vezetéket, ami a betáp másik vonalával együtt foglalathoz lesz vezetve. A hálózati kábel földeletlen, és azt sem lehet mondani, hogy a kék vezeték a fázis, a barna pedig a test, ugyanis a dugasz bárhogyan bedugható.

Következőnek ki kellett faragjak egy darabot a kupak másik részéből, mert a kapcsoló nem fért el rendesen. Szerencsére belül van egy papír korong is, ami tömítési célt szolgálna, ez szépen eltakarja a lyukat amit vágnom kellett. Kifúrtam a lyukakat a foglalat rögzítését végző csavaroknak, valamint a vezetékek átvezetésének. Ezután a foglalatot rögzítettem a csavarokkal. Éppen elég hosszúak voltak a csavarok.

Átvezettem a vezetékeket a lyukon, és bekötöttem a foglalatba. Ezután a kupak két részét összepattintottam.

Puding próbája az evés, így hát bekapcsoltam. Erről sajnos nem készítettem külön fényképet, hanem helyette elvonultam mosogatni. Elmostam a villanykörtét, ugyanis nagyon mocskos volt. A mikróhullámú sütőben teljesített szolgálata alatt biztosan sok zsíros, ragadós fröccsenést megélt, megérdemelte hát a fürdőzést. Leáztattam, lekapartam, lemostam a matricát is a kávés üvegről. Ezután összeszereltem a lámpát, és jött mégegy próba. Mivel ez egy 20W-os izzó, kíváncsi voltam, mennyire melegszik. Nem vészes. Sokkal inkább aggaszt a fogyasztása, de majd lecserélem az izzót energiatakarékosra. Ezután jött egy jó félórás szenvedés a fényképezőgéppel. Nem vagyok nagy mágus a fényképezésben, a gagyi gépemhez sem értek igazán, de egy idő után sikerült olyan képet is készíteni, amin látszik az izzó világítás közben is.

Végül körbeburkoltam alufóliával, egy réteggel. Hátul egy kb egy centis átfedés van a fóliapalást két végén, hogy ne szökjön ki sok fény. A tetején összecsavartam és lelapítottam a fóliát, az üveg nyakánál pedig rászűkítettem, egészen az üveg szájáig, ott pedig a maradékot körbevágtam. Mivel ez csak próbaképpen készült fólia, így nem törekedtem hogy szép legyen. A véglegeset szebben rá akarom majd símítani, és esetleg ragasztani is. Miután a búrát betekertem a talpba, azaz a kupakot rátekertem az üvegre, fogtam a körzőt, és rábökdöstem a csillagokat a fóliára. Mindezt tettem úgy, hogy közben a lámpa be volt kapcsolva. Nagyon élvezetes dolog volt látni, hogy milyen egyszerűen lehet a fólia tűvel való gyenge érintésével a kis csillagokat, erésebb kocogtatásával pedig a nagyobbakat felvinni. Az alábbi képre kattintva egy valamivel nagyobb felbontású változatot is megnézhettek, amin az apróbb csillagok is látszanak.

Próbáltam több képet is készíteni sötétben, de egyik sem adja vissza igazán, hogy milyen jól néz ki. Az izzó szála sajnos kivetítődik a közeli falfelületre, de szerintem nem zavaró. Itt láthattok még egy nagyobb felbontású sötétben készített képet. Pirosas színe lett. Hogy miért, azt kérdezzétek a fényképezőgépemtől. Talán az izzó miatt.

Remélem tetszett a poszt.
Üdv:
-Robi